Nos, a szerdai adásban kicsit eltérünk a megszokott menetrendtől, és egy kiemelt téma köré szervezzük a műsort. 2008-ban Európa kulturális fővárosa Liverpool, ezért közelebbről megvizsgáljuk milyen zenekarok jöttek létre a Beatles óta, persze nem kihagyva a négy gombafejűt. Többet nem is árulunk el, az adásban mindent megtudtok.
Szerda este, 6 óra, Berzsenyi Rádió, Szombathely, FM 98.8 illetve net. Oldalt lehet kutakodni a linkeknél.
Hejhó!
Ha szerda, akkor Pop-Corner. Benne az új HS7 lemez (amit november 17-ig, innen hs7.blog.hu/ lehet letölteni, tök ingyér'), Fab Moretti Strokes dobos zenekara a Little Joy, Cold War Kids, Foals és a régiségek között a Blur Parklife-ja. És lesz egy rövidke koncertbeszámoló a november 6-ai, bécsi Supergrass koncertől.
Szerda este, 6 óra, Szombathely, Berzsenyi Rádió, FM 98.8 illetve net. Oldalt kapirgáljatok a linkeknél.
A holnapi adásban Erykah Badu, 30Y, Fleet Foxes, Department Of Eagles, és klasszikus rovatunkban a The Sonics, 1965-ös garázs-rock alapvetése, a Here Are The Sonics lesz.
Este 6 óra, Berzsenyi Rádió, Szombathely, FM 98.8 ill. net/online adás. Oldalt a linkeknél lehet kutatni, aki még nem tudná.
Az egyhetes "kényszerpihenő" (ami alatt remélhetőleg mindenki letöltötte az eddigi adásokat :) ) után szerdán ismét jelentkezik a Pop-Corner. Benne az új Kings Of Leon és a friss The Streets lemez kerül a figyelem középpontjába. Ezen kívül itt lesz velünk egy újabb remek zenekar Amerikából, a Grand Archives, és annak csodaszép bemutatkozó albuma, valamint egy nagyszerű amerikai énekesnő, Jenny Lewis. A régiség blokkban meg Tom Waits 1973-as, Closing Time című lemeze.
Szerda este, 6 óra, Berzsenyi Rádió, Szombathely, FM 98.8 illetve net. Katt oldalt a linkekre.
Van egy rossz hírünk: a holnapi adás az őszi szünetre való tekintettel elmarad. Viszont jó hír, hogy az eddigi műsorok letölhető formában felkerültek a honlapra. Szóval lesz mivel kihúzni a jövő hétig. Kattintsatok a letölthető adások linkre, és máris mehet a dáunlóód.
A szerdai adás egy részét Paul Wellernek szenteljük, mert idén 50 éves, új lemezt jelentetett meg, ráadásul ma lép fel Bécsben, amiről majd hallhatunk koncertbeszámolót is. A régiségek között így egykori zenekarának a The Jam-nek, a Sound Affects című lemeze kerül szóba. Ezen kívül lesz Kaiser Chiefs, Noah And The Whale, és egy bájos svéd csajzenekar, a Those Dancing Days.
Szerda este, 6 óra, Berzsenyi Rádió, Szombathely, FM 98.8 ill. net/online adás. Katt oldalt a megfelelő linkre.
Az Oasist most már lassan az is ismeri, aki barlangban lakik a Himaláján, és csak lámákkal és hegyi kecskékkel tart fenn napi kapcsolatot. Britföldön nem jelenik úgy meg bulvár lap, hogy ne lenne benne legalább egyetlen aprócska cikk valamelyik Gallagher –fivérről: paparazzi verés, vagy éppen romantikus Valentin-napi esküvő. Mindegy is, hisz ahogy Liz Taylor annak idején megmondta a frankót: mindegy mit írnak rólad, csak írjanak. Ezt tesszük mi is: beharangozzuk az új Oasis albumot!
A cikk folytatását megtaláljátok itt! Kommentelni lehet! :)
Eszter
Amint a címből látható, szerdán két meghatározó britpop zenekar is szóbakerül, azon egyszerű oknál fogva, mert megjelenik az új Oasis, és a Verve is piacra dobott egy lemezt 11 év után. A Régiségek Kicsiny Boltjában pedig az a bizonyos 11 évvel ezelőtti Verve album, az Urban Hymns lesz. Aztán szépen átmegyünk az óceán túloldalára, és meg sem állnuk Portlandig, amely olyan nagyszerű előadókat és zenekarokat adott a világnak, mint a The Shins, The Decemberists, Elliott Smith, The Dandy Warhols, és most a Blitzen Trapper, amelynek negyedik lemeze az év egyik legszuperebb gitárpop albuma, így nem hagyhatjuk ki. És itt lesz velünk Devendra Banhart egy mellékprojektjével, a Megapuss-szal, amiben többek között a Strokes dobos, Fab Moretti az egyik tettestársa.
Szóval szerda este 6 óra, Berzsenyi Rádió, Szombathely, FM 98.8 illetve net/online adás. Katt oldalt a megfelelő linkekre. Ki ne hagyjátok!
Mielőtt beharangoznánk a műsor tartalmát, örömmel közöljük, hogy visszakaptunk valamennyi adásidőt, így 45-50 percesek leszünk ezentúl. 6-kor kezdünk, már egy saját dallal, és 50-ig "húzzuk". Mindenki ehhez tartsa magát. :) Nos, szerdán lesz egy Coldplay koncertbeszámoló, egy ismerősünk fog mesélni az ott látottakról. Az újdonságok közé nem tudjuk mennyi fér be, de úgy készülünk, hogy The Coral mindenképpen lesz a válogatáslemeze kapcsán, Bloc Party és The Streets közül pedig valamelyik, esetleg mindkettő. És előkerül egy régiség is, aminek kilétét fedje jótékony homály.
Szerda este, 6-tól 6 óra 50 percig, Berzsenyi Rádió, Szombathely, FM 98.8. Netes hallgatáshoz katt oldalt a rádió linkjére.
Annyi változtatást eszközölnék, hogy önös okokból nem a Verve új lemezéről lesz szó (majd következő héten), hanem a The Rascals bemutatkozó albumáról! Az is jó, szóval nem lesz annyira rossz! :) Mindenesetre tényleg szerda este hat óra öt perctől Pop Corner! Hallgassátok, mert jó lesz!!
Eszter
No, drága olvasók és rádióhallgatók!
A megszólításból már nyilván sejtitek, hogy bejelentésre készülünk. Igen, a nyári lazsálás után végre újra elindul a Pop-Corner, méghozzá jövő szerdán. A műsoridőnk sajnos valamivel rövidebb lett, 40 perc, de a struktúra nagyjából változatlan. Igyekszünk így is minél több újdonságot bemutatni, maximum kevesebbet fogunk dumálni, hogy több férjen bele az adásba. Szeptember 24-ei műsorban egy kicsit még vissztekintünk a nyárra, a Szigetről ejtünk pár szót, természetesen dalok kíséretében. Lesznek azonban már új dolgok is: többek között a friss Verve; és a Beach Boys egykori agya és zsenije, Brian Wilson is kiadott egy nagyszerű lemezt, így őt sem hagyhatjuk ki. Főleg, hogy albuma a nyárról, és annak legideálisabb helyszínéről, Kaliforniáról szól.
Tehát tartsatok velünk ebben a félévben is, a jövő heti adáshoz pedig jó szórakozást kívánunk! Berzsenyi Rádió, Szombathely, Fm 98.8, szerda este 6 óra 5 perctől háromnegyed 7-ig. Aki még nem tudná, a műsor élőben is követhető a neten. Oldalt katt a rádió linkjére, azon pedig oldalt, felül keressétek az online adás feliratot.
Üdvözlettel,
a "stáb"
Nem is olyan régen (konkrétan ma) felkerült egy bizonyos www.vaskarika.hu oldalra a Verve negyedik lemezéről készült irományom (kellő önkritikával úgy gondolom, hogy nem lett egy hűha). Akit érdekel, a már említett címen megtekintheti, esetleg el is olvashatja. Egyébként az oldal ott szerepel a linkek között is, ha még valaki nem vette volna észre!
Más! Nemsokára újra elindulunk, mármint a műsor, merthogy megint itt a szorgalmi időszak, és hasonló jóságok. Még nem tudunk semmi pontosat, majd úgyis beharangozzuk nagy csinadrattával! Egyébként pedig az is tuti biztos, hogy lesz Verve!!! Mert szerintem ZSÍR!!!! Addig is mindenki legyen rossz!
Eszter
Amikor elkezdődik egy tanév vagy kifut nyár a szabadságaival, akkor egyértelmű, hogy munkába, iskolába indulva kell valami, ami nyomja a fülbe a zenét és feldobja az ember lányát (no meg a fiát is). Ezért áldom a nevét annak, aki kitalálta a különféle mp3, mp4, stb. lejátszókat, és hozzá headsetet adott. Így hát sétára fel, a lejátszási listába pedig öt, permanens cipőkoptatásra alkalmas számot tápláltunk be. (...)
folytatása: www.vaskarika.hu by Eszter
(a cikk öt olyan számot sorol fel - egy plussz kiegészítéssel, ami szerintem tökéletes sétáláshoz, többnyire azért, mert hatalmas rocksztárnak érzed tőlük magad, és beleszarsz a világba. Oh yeah!)
A fenti idézet egy ismeretlen fiatalembertől származik, aki szerencséltetett nem sokkal mögöttem elhagyni a Hajógyári Sziget területét valamikor a múlt héten. Én meg most jól kiragadom a szövegkörnyezetéből, és új kontextusba helyezem, mert tökéletesen érzékelteti mindazt, ami az idei, és általában a Sziget fesztivált jellemzi. A kedves olvasó már találkozhatott néhány szóba öntött impresszióval ezen oldalakon, úgyhogy most más nézőpont, más élmények következnek, nosztalgiával, szeretettel, szomorúsággal és múló fáradtsággal átitatva. (...)
folytatása: www.vaskarika.hu
Mostantól a myspace-en is elérhető a Pop-Corner, szóval egyáltalán nem fogjuk bánni, ha valaki az olvasók közül bejelöl minket. :) Oldalt a linkeknél is megjelenik hamarosan.
Itt van a nyár, igen, javában tombol, éppen ezért lehetséges, hogy hőn szeretett blogunk egy ideje nem mutatott fel semmi újat. A csöndet "megtörendő" gondoltam azt, hogy adok néhány tippet az idei nyár slágerének kiválasztásához. A felsorolásban négy dal található összesen, de természetesen tetszés szerint kibővíthető, és még meg is csonkítható.
Az első a sorban egy korántsem friss darab, ráadásul még feldolgozás is, 2007-ből. Igen, valóban nem új, viszont a Petőfinek, meg a magyar emtívínek köszönhetően mostanában hallani rengeteget, és tökéletes summer hit. A rosszéletű, ámde annál zseniálisabb Amy Winehouse és Mark Ronson közös produktumáról, a Valerie-ről van szó, bezony. Eredetileg a The Zutons nevezetű formáció dala, rádásul nem egy albumon jól eldugott darab, kislemez is volt, klippel meg mindennnel, mégsem rémlik sokaknak. Hát itt az ideje tudomául venni, hogy nem Amy Winehouse szerzeményről van szó. Valójában Mark Ronson, a producer mufti és cover király munkája, Amy csak a vokálért felelős. Mindenesetre, mint azt nyilván sejtitek, jól sikerült nóta, lehet rá rázni a feneket meg a csípőt, és szendén pislogni a szemben álló, egyelőre idegen hapsira, miközben tátogjuk a szöveget. Igazi csajos darab. Mivel Amy-t élőben nem igazán lehet élvezni, álljon itt a hivatalos klip, amiben még csak nem is szerepel.
A második helyen az új sikercsapat, a The Ting Tings. Debütáló albumuk májusban jelent meg, We started nothing címmel. Felállásuk annyiban hasonlít a White Stripes-ra, hogy ketten vannak, ráadásul egy pasi és egy csaj bujkál a név mögött, de itt a pasi a dobos, a csaj meg énekel. A lemezről nyári slágernek az új kislemezdalt ajánlom, melynek címe: Shut up and let me go. Nincs benne semmi extra - ugyan mi extra lehetne egy duóként működő projektben, hacsak nem maga a tény, hogy ketten vannak - mégis dögös és szerethető. Szintén lányos kicsit, de ezzel asszem nincs semmi baj.
Harmadik versenyzőnk a Cajun Dance Party. A londoni ötös még épp hogy csak elindult a siker rögös útján, máris az egyik favoritom, ami a nyár slágerét illeti. A Colourful life című, áprilisban napvilágot látott debütáló album címadó daláról beszélek. Az igazi summer nr1-t az ember úgy képzeli el, hogy azt hallgatván megjelenik előtte a tenger, az óceán, vagy bármilyen víz, a csajok/pasik, a napfény és a dőzs. Mellette legyen még igazán jól táncolható, stb. stb. Nos, ez a dal nem egészen ilyen. Mégis hangulatában nekem a nyarat idézi. Nem a vízpart, nem a bikini jut róla eszembe, inkább egy belvárosi utca, ahol A pontból B-be tartok, mellettem haverok haladnak, vétünk a közterületen való alkoholfogyasztás tilalma ellen, és nevetünk. Igazándiból még nevetnünk se muszáj, egyszerűen csak jó. Enjoy the race!
Az abszolút befutó idén pedig a Los Campesinos. Na róluk szót ejtettünk valamelyik utolsó adásunkban az elmúlt félévben, de azt talán nem mondtam, mennyire vakáció feelingje van ennek a dalnak. A Death to Los Campesinos cím talán nem azt sugallja, amit kap az ember, ha meghallgatja, mindenesetre egy igazán remek nótát takar, ami alatt senki nem maradhat a seggén. Muszáj rá táncolni, ágyon ugrálni, de legalábbis erőteljesen verni az ütemet. A Hold on now youngster című lemezük, az első a sorban, még télen jelent meg, február tájékán mégis tele van jó értelemben vett tűzzel és melegséggel. A walesi zenekar hét, azaz 7 emberből áll (a max. négy tagú gitárzenekarok mellett kimondottan üdítő) és olyan dallamokat és ritmusokat csihol ki magából, ami garantálja a tökéletes szórakozást mindenkinek, aki veszi a fáradtságot, és végighallgatja. Az elkövetkezendő és hátralevő másfél hónapnyi nyárban kötelező felvenni az mp3 lejátszó listájára, és lehetőség szerint ki se törölni onnan jövő nyárig!
Rövidke és hiányos lista, nyilván egy csomó más dal is eszembe juthatott volna, de vállalom jelen esetben a korlátoltságomat, van rá mentségem, amit viszont megtartok magamnak. Örömmel várjuk az ötleteket és javaslatokat, hogy mely nótákat égessük bele abba a még üres cd-be, amit majd szeptemberben gyártunk le magunknak, emlékezvén 2008 nyarára!
Eszter
Szomorúan tudatjuk az egybegyűltekkel, hogy a holnapi műsor lesz az utolsó az idei félévben, tehát a szeptemberig hátralévő időt ismét csak a régi adások letöltésével lehet kibekkelni. És hogy mit hallhattok holnap este? A szokásos koncepciót mindenképpen felrúgjuk, kedvenc dalainkat játszuk majd le minimális dumával, és lehet, hogy valaki más is ott lesz velünk a stúdióban, de ez még egyáltalán nem biztos, képlékeny a dolog. A lényeg, hogy tartsatok velünk szerdán este 6-tól 7-ig. Berzsenyi Rádió, FM 98.8 ill. net. Katt oldalt a linkekre.
Holnap Portishead új és az 1994-es debütálás, a Dummy, aztán Goldfrapp, Vampire Weekend, Cajun Dance Party, és végül a Depeche Mode Violator című albuma, 1990-ből.
Berzsenyi Rádió, Szombathely, FM 98. 8 ill. net. Oldalt katt a linkekre.
Ha majd egyszer megrendeznek egy olyan versenyt, amely azt hivatott eldönteni, hogy kik azok a zenészek, akik a legjobb Beach Boys dalokat írják, a Beach Boys tagokon kívül persze, akkor Jim Noir (akinek böcsületes neve Alan Roberts) még akár dobogós helyezést is elcsíphet, persze csakis kizárólag a Super Furry Animals mögött.
Ez a koncerteken sokszor keménykalapban sasszézó, multiinstrumentalista, szédült manchesteri fickó körülbelül annak az, 1966-os Pet Soundsból kiinduló, Brian Wilson kalauzolta vasútvonalnak a sokadik, és feltehetően nem végállomása, amelyen olyan fontos csomópontokat találunk, mint a feljebb említett walesi ötösfogat, a skót The Beta Band, vagy a The Bees. 2005-ös debütálása, a Tower Of Love akár felfogható a nagy előd előtti tisztelgésnek is, azzal az apró különbséggel, hogy nem egy Los Angeles-i lambériás stúdióban készült a legjobb kaliforniai stúdiózenészekkel, hanem maga Jim Noir babrált a hálószobájában egy számítógéppel, miközben az eső verte a párkányt. Éppen ez a szobazenés, játékos, angolos hozzáállás menti meg az ellenállhatatlanul fülbemászó lemezt a koppintás vádjától, amelynek Eanie Meany című dalát az Adidas a 2006-os focivébét beharangozó reklámjában használta fel, míg a My Patch-et és az I Me You I’m Your-t a Grace Klinika egy-egy epizódjában hallhattuk.
Bár a friss lemezen nem találunk az előző dalokhoz fogható slágereket (kivétel az első kislemez, az idióta, „Futrinka utcás” orgonatémájú What U Gonna Do), attól még ezek a minden eddiginél elektronikusabb környezetbe ágyazott, űrben keringő, Beach Boys-os dallamokon lépegető számok kiirthatatlanul beleragadnak a fülbe. A vokóderes All Right-ot akár egy tánczenei partin is le lehetne játszani, míg az On A Different Shelf-nél jobb Super Furry Animals dalt csak Gruff Rhys tudna írni. Személyes kedvencem viszont a „jó öreg” bakelit mellett kiálló Good Old Vinyl, amelyből kiderül, hogy Jim Noir már aprítóba küldte az összes kedvenc cd-jét. (Kemény)kalapom-pom-pom emelem!
söcsö
De bizony. Holnap este Steve barátunk élőben ott lesz velünk a stúdióban, de nagyjából tartjuk magunkat a megszokottakhoz. Újdonságok közül lesz Jamie Lidell, Last Shadow Puppets, dEUS, stb., míg a régiségek blokkban Madness és Kinks, hejj.
Szombathely, este 6-tól 7-ig, Berzsenyi Rádió, FM 98.8
Habár tökéletesen tisztában vagyunk vele, hogy a nyolcvanas években rengeteg izgalmas dolog történt, most egy kis időre felejtsük el a bennünk lakozó jól értesült popsznobot és tegyük a kezünket a szívünkre: a „nyolcvanas évek” szókapcsolat hallatán azért nem feltétlenül az angol poszt-punk vagy a kibontakozó független amerikai gitárzenei színtér ugrik be elsőre, hanem sokszor bizony Berkes Gábor légszintije, a kvarcóra, David Hasselhoff mellszőrzete, a borzasztó vörös köröm-robbantott frizura kombináció, vagy - hogy egy igazán elrettentő példát említsünk - a hajmetál.
Az évtized rehabilitálása persze azóta többszörösen is megtörtént, de most olyan helyről érkezett váratlan megerősítés, ahonnan a legkevésbé vártuk. A hibázásra képtelen walesi Super Furry Animals fő dalszerző-énekes bárdjáról, Gruff Rhysről van szó, aki eddig általában a hatvanas évek feszített víztükrébe ugrott nagy fejeseket és oltári seggeseket, ezúttal azonban a szinti-poppal teszi ugyanezt. Tettestársa ebben a vicces projektben Boom Bip dj-producer volt, akivel közösen már évek óta írtak dalokat, de feltűnik a lemezen a Strokes dobos, Fab Moretti, a The Magic Numbers, Cate Le Bon csajvokalista, és olyan rapperek, mint Spank Rock vagy Yo Majesty.
A Stainless Style nagyrészt a 80-as évek elektro-pop nyomvonalán halad, de néhány dal erejéig lekanyarodik a hiphop ösvényére is. Azt eddig is tudtuk, hogy Gruff teljesen őrült, ráadásul kiapadhatatlannak tűnő popérzékenysége még ezen a perverz zenei időutazáson is azonnal átsüt, így minden egyes röhejes szintitémát (főleg a Belfast barokkos szintifutamát) elfogadunk tőle, mert a dalok - a maguk furcsa módján - egész egyszerűen jók. Az album John DeLoreannek, az életét szinte playboyként leélő híres autó designernek állít emléket, akinek legismertebb tervezésére, a DeLorean DMC-12 sportautóra, a Vissza a jövőből trilógiából emlékezhetünk. Ezek után nincs is más dolgunk hátra, mint beülni a ház előtt parkoló autóba, betenni a cd-t, feltenni a napszemüveget és énekelni, hogy „Michael Douglas is wearing sunglasses”.
I Lust Usöcsö
Itt van ez a közel harminc éves pasi, aki éppen most fedezi fel önmagát, meg azt a zenei világot, ami közel áll hozzá, és amivel foglalkozni szeretne. Micsoda felemelő élmény a sok tizenéves bakfis és suhanc után, akik már pubertás korukban kitalálják magukat és viszonylag szilárdan tartják is magukat az elképzeltekhez.
Ferraby Lionheart Los Angelesben született, de Nashville-ben nőtt fel aztán Chicagoban járt főiskolára, de hazament LA-be, mert Chicago túl hidegnek bizonyult. Neki nem volt se anyuci se apuci zenész, ámde a nagymama menedzserkedett egy keveset a hetvenes években és a nagynénik mind zenészekhez mentek hozzá, szóval azért mégis volt kit meglesni gitározás és komponálgatás közben.
Mielőtt mintaszerű dalszerző-énekes lett belőle, próbálkozott zenekarokkal is, de csak később, főiskola után jött rá, mit is akar igazán. Kb. 18 éves koráig élt Nashville-ben, ahol az énekes-dalszerző annyi, mint kb. égen a csillag, de mindez csak akkor bontotta ki hatásait nála, mikor már rég megint a verőfényes Nyugaton tengette napjait. Mindenesetre a kis vézna, csúnyácska Ferraby (a hülye nevével) végre révbe ért, és megjelentette első lemezét, mely a Catch the brass ring címet viseli, és igazán elbűvölő. Ha Csaba írna róla, bizonyára egy csomó másik pasashoz hasonlítaná, meg felsorolná, hogy első hallásra milyen hatásokat lehet felismerni a muzsikájában, de én nem teszem ezt (nem is tudnám, ha akarnám se). Egyszerű a képlet: egy zenéje alapján érdekes és kedves pasi fogja az akusztikus gitárját, meg néhány másik hangszert (nagyon minimális dobot, csörgőt, zongorát, ilyesmit) és eljátszik 11 gyönyörű folk-pop dalt. Egytől-egyig kiváló, végtelenül szimpatikus és kedves, néhol naiv, ámde mindig szerethető, sőt imádnivaló. Különösen a Small Planet című dal, ami olyan, mintha egy reklámfilm zenéje lenne. Mellesleg valóban nagy filmzene és show-zene rajongó a fiatalember (ezt több helyütt tökéletesen érezni is). Tündéri.
https://www.youtube.com/watch?v=lkcZZDEZzgY - small planet
www.ferrabylionheart.com - hivatalos
Eszter
Végre végre valahára folytatódik a Kooks stúdiólemezeinek sora egy rövid, ámde annál remekebb lp-vel, a Konk cíművel.
A nevét egy 1971-es David Bowie daltól kölcsönző "fiúcsapat" a dél-angliai Brightonban jött össze, mi sem természetesebb, mint az ottani művészeti suliban. Szívesen megszámoltatnám valakivel, hogyan oszlik meg a suttyó munkásosztálybeli és az értelmiségi művészeti iskolás bandák aránya. És hogy melyeket szeretjük jobban. Az mindenesetre tény, hogy a Kooks-nak elég volt egy-két fellépés béna fesztiválokon, hogy a Virgin Records kiszúrja magának és leszerződtesse.
A debütáló lemezük 2006 januárjában jelent meg, majdnem teljesen egy időben az Arctic Monkeys első lemezével, ezzel adva lehetőséget az összehasonlítgatásokra, pedig felesleges ezzel veszkődni, hiszen a kettő szinte fikarcnyit sem hasonlít egymásra. Két különböző világról van szó, mondhatni észak és dél albioni küzdelméről, mely nem a harcmezőkön, hanem a slágerlistákon megy végbe. Nos tehát az első lemez az Inside in/Inside out névre hallgat, rajta 12 tökéletes pop dallal. Ezek közül a Naive című vitte igazán sikerre a lemezt, melyet a kócos frontember, Luke Pritchard 16 évesen komponált. Egyébként pedig tele van fülbemászó és gyönyörű pop dalokkal, szerelemről, kapcsolatokról, csajokról, meg mindenről, ami ezzel kapcsolatos. Producere Tony Hoffer volt, akinek többek között Supergrass, Beck, Belle and Sebastian lemezek viselik a kézjegyét. Imádnivaló lemez, tele slágerekkel. Íme ezekből néhány:
https://www.youtube.com/watch?v=jMO3iLq_kAU - Naive
https://www.youtube.com/watch?v=ecc9pcjJTpk&feature=related - She moves in her own way
Eltelt két hosszú év, és nem maradt más, mint az emlékeim Balaton parti titkos dohányzásaimról, melyek közben mindig Kooks szólt, de végre itt a második lemez, a Konk. Igen, olvasni róla rossz kritikákat, de én azt mondom, hogy azoknak az írói mind hülyék (engedtessék már meg a szubjektivitás). Tökéletes felütés a Sea the sun, tökéletes zárás a Tick of time és a rejtett track, az All ower town, a maga gyönyörű akusztikus mivoltával, és közben is szórakoztató. Ott van pl. a Do you wanna, melynek kérdésére (ha meghallgatjátok, tudni fogjátok) egyértelmű igen a válasz, meg a Sway, a Stormy Weather, stb. stb. Semmivel nem több az első lemez témáinál, nem váltja meg a világot, pontosan annyiről szól, amennyiről a pop zenének szólnia kell. Talán igaz, hogy nincsenek olyan gigantikus slágerek, mint a Naive vagy az Oh la, de attól még bájos, kedves, dögös és szép. Nekem legalábbis tetszik.
https://www.youtube.com/watch?v=ln_qHyGD9zo&feature=related - Always where I need to be
Eszter
Remélhetőleg már mindenki kívülről fújja: szerda este 6-tól 7-ig Pop-Corner a következő "vendégekkel": Malcolm Middleton, James, Elbow, The Long Blondes, a régiségek között pedig The Jam és The Stooges. Berzsenyi Rádió, Szombathely, FM 98.8 ill net.
