Végre végre valahára folytatódik a Kooks stúdiólemezeinek sora egy rövid, ámde annál remekebb lp-vel, a Konk cíművel.
A nevét egy 1971-es David Bowie daltól kölcsönző "fiúcsapat" a dél-angliai Brightonban jött össze, mi sem természetesebb, mint az ottani művészeti suliban. Szívesen megszámoltatnám valakivel, hogyan oszlik meg a suttyó munkásosztálybeli és az értelmiségi művészeti iskolás bandák aránya. És hogy melyeket szeretjük jobban. Az mindenesetre tény, hogy a Kooks-nak elég volt egy-két fellépés béna fesztiválokon, hogy a Virgin Records kiszúrja magának és leszerződtesse.
A debütáló lemezük 2006 januárjában jelent meg, majdnem teljesen egy időben az Arctic Monkeys első lemezével, ezzel adva lehetőséget az összehasonlítgatásokra, pedig felesleges ezzel veszkődni, hiszen a kettő szinte fikarcnyit sem hasonlít egymásra. Két különböző világról van szó, mondhatni észak és dél albioni küzdelméről, mely nem a harcmezőkön, hanem a slágerlistákon megy végbe. Nos tehát az első lemez az Inside in/Inside out névre hallgat, rajta 12 tökéletes pop dallal. Ezek közül a Naive című vitte igazán sikerre a lemezt, melyet a kócos frontember, Luke Pritchard 16 évesen komponált. Egyébként pedig tele van fülbemászó és gyönyörű pop dalokkal, szerelemről, kapcsolatokról, csajokról, meg mindenről, ami ezzel kapcsolatos. Producere Tony Hoffer volt, akinek többek között Supergrass, Beck, Belle and Sebastian lemezek viselik a kézjegyét. Imádnivaló lemez, tele slágerekkel. Íme ezekből néhány:
https://www.youtube.com/watch?v=jMO3iLq_kAU - Naive
https://www.youtube.com/watch?v=ecc9pcjJTpk&feature=related - She moves in her own way
Eltelt két hosszú év, és nem maradt más, mint az emlékeim Balaton parti titkos dohányzásaimról, melyek közben mindig Kooks szólt, de végre itt a második lemez, a Konk. Igen, olvasni róla rossz kritikákat, de én azt mondom, hogy azoknak az írói mind hülyék (engedtessék már meg a szubjektivitás). Tökéletes felütés a Sea the sun, tökéletes zárás a Tick of time és a rejtett track, az All ower town, a maga gyönyörű akusztikus mivoltával, és közben is szórakoztató. Ott van pl. a Do you wanna, melynek kérdésére (ha meghallgatjátok, tudni fogjátok) egyértelmű igen a válasz, meg a Sway, a Stormy Weather, stb. stb. Semmivel nem több az első lemez témáinál, nem váltja meg a világot, pontosan annyiről szól, amennyiről a pop zenének szólnia kell. Talán igaz, hogy nincsenek olyan gigantikus slágerek, mint a Naive vagy az Oh la, de attól még bájos, kedves, dögös és szép. Nekem legalábbis tetszik.
https://www.youtube.com/watch?v=ln_qHyGD9zo&feature=related - Always where I need to be
Eszter
