Újabb hiánypótlás. A most következő cikk jókora késéssel kerül fel az oldalra, hiszen Gruff Rhys második szólólemeze körülbelül tavaly ilyentájt látott napvilágot. Mivel azonban akkor még nem volt Pop-Corner, ezért most írok róla, meg különben is egy kurva jó poplemez, úgyhogy nem mehetünk el mellette szó nélkül, arról nem is beszélve, hogy az évösszegző adásba is bekerült. Uff.
Gruff Rhys (ejtsd: gruf rísz) az elmúlt tíz év – sőt, minden idők - egyik legzseniálisabb zenekarának, a walesi Super Furry Animals-nak (róluk sem írtam még, tárgyalás nélküli kivégzés lesz a sorsom…) az énekes-dalszerzője. 1970-ben született, tehát – hihetetlen -, de lassan negyvenedik életévét súrolja. Már a nyolcvanas-kilencvenes évek fordulóján elkezdett zenélni, a Ffa Coffi Pawb (na, ki tudja kiejteni? :) ) nevű bandában, majd az előző évtized hajnalán alapította meg barátaival a Szuperszőrös Állatokat. Nekik majd külön írást fogok szentelni, szóval legyen elég annyi, hogy tényleg az egyik legfaszább zenekarról van szó, akiknél jobb dallamokat csak a Beatles, és a Beach Boys írt. Punktum.
A debütáló, kizárólag walesi nyelven íródott szólólemeze 2005-ben jött ki, Yr Atal Genhedlaeth címmel. Aki képes arra, hogy tökéletesen kiejtse, az írja meg nekünk, és esetleg nyerhet egy egyhetes üdülési csekket Walesbe, amin velem fog osztozni, mert a nyáron eldöntöttem, hogy kimegyek egyszer.
A 2007-es Candylion (Cukoroszlán) a tavalyi év egyik legbájosabb, legszerethetőbb poplemeze, a Super Furry Animals lemez méltó „vetélytársa”. Mutassatok még egy olyan dalszerzőt, aki képes két teljes lemezt megtölteni hibátlan, és tökéletes popdalokkal, ráadásul egy éven belül. Nem kell nagyon fejet vakarni, nem fog menni. Az alig félórás; az angol nyelvű számok mellett, walesi, és spanyol szövegeket is tartalmazó lemez annyiban tér el az anyazenekar munkájától, hogy kevésbé támaszkodik a nagyívű, fúvos- és vonóshangszerelésekre, sokkal inkább „pilinckázósabb”, szobazenésebb, akusztikusabb hangulatokat közvetít, persze néhány pillanat erejéig megvillannak itt is a tekergő, pszichedelikus vonóstémák, de csak a dalok kiszínezése végett. Ami viszont a legfontosabb, hogy alig találunk rajta töltelékszámot; a xilofonnal, gitárral, finom loopokkal, szájharmónikával, hegedűvel, és Lisa Jen walesi színész-énekesnő (sajnálom, szerelmes vagyok belé) vokáljával ékesített számok legtöbbje mind-mind emlékezetes dallamokkal „traktál”, és képtelenek vagyunk kiverni a fejünkből őket. Sőt, igazából nem is akarjuk. A lemezhez készült videó, pedig szintén az év egyik legkedvesebb cucca, a benne látható, kirakható oroszlánt mellékelték a cd-hez is, hogy a rajongók se maradjanak szórakozás nélkül. Olcsó játék, nem hülyegyerekeknek.
www.myspace.com/candylionmusic
söcsö
