Hogy 1977 vagy 1993 lenne-e a rock ’n’ roll legjobb időszaka, arról – ellentétben a film két szereplőjével – most nem nyitnék vitát, azonban egy dolog biztos: ez a popkulturális utalásoktól hemzsegő, a legjobb eredeti forgatókönyvért Oscar-díjat elnyerő mozi, nemcsak hogy az év egyik legkedvesebb filmje, de az amerikai lemezlista első helyét is megjárt soundtrackje egyértelműen ott van az elmúlt időszak legjobb filmzenéi között.
A városi legenda szerint a film rendezőjének, Jason Reitmannak arra a kérdésére, hogy vajon mit hallgat Juno, a főszerepet alakító Ellen Page a Moldy Peaches nevét vágta rá. A kétezres évek elején létező, lo-fi barkács-popban otthonosan mozgó, Kimya Dawson és Adam Green alkotta zenekar albumra került dala, az Anyone Else But You kiemelt szerepet kapott: a férfi és női éneket váltogató akusztikus gitáros számot eredeti verzióban és a két főhős – Ellen Page és Michael Cera – tolmácsolásában is hallhatjuk.
Dawson kislányos hangját szerencsére a továbbiakban sem kell nélkülöznünk, hiszen szólólemezeiről hat dalt is ideválogattak nekünk. Ezek a kedves és szándékosan amatőrre vett, minimalista szerzemények, a lüke gyerekkórusokkal nemcsak a mi arcunkra csalnak mosolyt, de egy óvodai ünnepségen is nagy sikert aratnának. A filmzene (és a mozi) egészét belengő bájos és akusztikus dominanciájú hangulat egy másodpercre sem veszik el: találunk itt két, trombitával is színesített Belle & Sebastian dalt 1996-ból és 2003-ból, egy zongorás, egymásnak felelgetős csaj-pasi énekkel elővezetett Velvet Underground számot, az I’m Sticking With You-t, csak hogy lássuk/halljuk honnan merítettek Adam Greenék. Aztán van itt két feldolgozás is: az egyik a Sonic Youthtól, akik igazodva a soundtrack zenei világához; saját, „zajos” önmagukhoz képest visszafogottabban interpretálnak egy Carpenters slágert, a Superstart, míg Cat Power kezei és hangszálai között egy régi dal, a Sea Of Love válik megkapóan szép szerelmes számmá. Kimya haverzenekara, az Anty Pants dalai tovább erősítik a gyerekmondókák naiv és találékony világát, a Kinks remek és fanyar Well Respected Man-je, a tisztes és szorgosan dolgozó állampolgár karikatúráját tárja elénk, míg a film kezdő képsorai alatt hallható szájharmónikás All I Want Is You ellenállhatatlanul mászik a fülbe. Szeretnivaló film, szeretnivaló dalokkal, és – hogy mégse maradjak ki a vitából – kedves Juno, igazad van, 1977 összehasonlíthatatlanul jobb év volt, mint 1993.
söcsö
