Na én megtöröm a hosszú hónapok óta tartó hallgatást. Kezdem Duffy-val. Kedves fekete testvéreinknek innen üzenjük: helyzet van. Ha nem figyelnek oda, a végén még elhappolják előlük az általuk megteremtett és oly nagyon dédelgetett műfajt, a soult. Ugyanis Amy Winehouse, és Candie Payne tavalyi remek debütálása után egy újabb brit fehér csajszi „kap” bele a hatvanas évek Motown és Stax előadóinak „széles tárházába”. Az angol albumlista tetején „csücsülő”, idén 24 éves walesi Aimee Duffy megjelenése egyébként is üdítő jelenség a tornacipős, csőnacis, alapvetően „kanszagú” könnyűzenében, ráadásul az elmúlt időszakban a szokásosnál is nagyobb nyüzsgésre figyelhettünk fel a női előadók körében (Adele, Laura Marling, Amy Macdonald). Azonban a lelkes, lendületes leányzók hosszú sorából egyértelműen jelen cikkünk tárgya tűnik a legkiemelkedőbbnek, és nemcsak kereskedelmi szempontból. A walesi „Megasztárt” is megnyerő, remek „fekete” hanggal rendelkező, dögös Duffy mögött persze a lemeziparban már alaposan megmerítkezett pasik állnak, élükön a Suede egykori dalszerző-gitárosával, Bernard Butlerrel.
Bár a vonósokkal-fúvósokkal megtámogatott, Dusty Springfieldtől Petula Clarkig sok mindenkit megidéző albumra felkerült tíz dal egyik fele a jól megcsinált, profin és szépen kidolgozott zenei körítés ellenére sem kiemelkedő, de találunk rajta öt egészen kiváló, emlékezetes dallamokkal teletűzdelt számot.
A címadó Rockferry egy Sergio Leone rendezte filmhez, Morricone és Phil Spector által írt, Shirley Bassey tálalásában előadott betétdalt juttat eszünkbe; a Fin felirat alatt erre lovagol ki a koszos kisvárosból Duffy, a vadnyugat legtökösebb cowboyainak elalélt pillantásai kíséretében. A visszafogottan induló, de a refrénben monumentálisra terebélyesedő Warwick Avenue az album legszebb pillanata, míg a „taposs a szívemen” hangulatban fogant, melankolikus Stepping Stone alatt elszorul a torok. A táncos, orgonás, „riszálós” Mercy megérdemelten vezette hetekig a kislemezlistát, a Delayed Devotion pedig a tökéletes soul-pop rádiósláger mintapéldánya; még a „magyar lakosság” utakon közlekedő tagjai is nyugodt szívvel hallgathatnák a kormány elrántásának veszélye nélkül, úgy, hogy közben egy pillanatra sem csúszik át a háttérzene érdektelen kategóriájába. Ez már duffy!
www.myspace.com/duffymyspace
söcsö
