Fagersta, Svédország, 1993. Vajon mi a fene történhetett ebben az eddig ismeretlen városkában anno? Tulajdonképpen semmi különleges, ha csak nem tekintjük egészen különlegesnek azt az aprócska tényt, hogy - elképzelésem szerint - egy koszos garázsból olyan "dallamok" kezdtek kiszűrődni, amik később komolyan meghatározták nemcsak Svédország, de az egész világ rock'n'rollját. Vagy ez talán túlzás? Ki tudja?

Mindenesetre annyi bizonyos, hogy ebben az évben alakult meg a The Hives, melynek tagjai: Howlin' Pelle Almqvist, Nicholaus Arson, Vigilante Carlstroem, Dr. Matt Destruction és Chris Dangerous. Beszélnek egy hatodik "hive"-ról, aki nem más, mint Randy Fitzsimmons. A baj csak az, hogy még senki sem látta, senki sem hallotta, szóval az is lehet, hogy nem is létezik. Mindenesetre a lemezeken fel van tüntetve, vagyis franc tudja, mi az igazság. De szerintem nem is érdekes.

Ha más nem is, de annyi egészen biztosan beugrik mindenkinek a zenekarról, hogy úgy néznek ki, mint a huszas  évek amcsi szeszcsempészei, a fekete fehér szerelésükkel, a nadrágtartókkal (közismertebb nevén hózentrágerrel) meg a fényesre suvickolt cipőkkel. Bár biztosíthatok mindenkit, a koncertek végére már nem olyan elegánsak a legények... :)

Barely Legal címmel jelent meg a debütáló lemezük 1997-ben, két évvel később pedig kijött a  Veni vidi vicious. Nos, ez hozta meg azt a bizonyos sikert...még Alan McGee is felfigyelt rájuk. Tudjátok, az a noname pasi, aki felfedezte az Oasist. Szóval leszerződtette őket egy időre, és néhány számot feltett egy 2001-es válogatáslemezre, ami a szélesebb rétegekkel is megismertette az ötöket. Persze csak ennyi kellett, kezdő lökés, és aztán jött a Universal, óriási koncertezések, 2004-ben pedig az eddigi legtökéletesebb lemezük, a Tyrannosaurus Hives. Ami azt illeti, egyik lemezük sem hosszabb kb. 30 percnél. Az elején jókora adag punk, aztán a garázs, bár ha nem akarunk ennyire szőrözősek lenni, akkor csak színtiszta és elképesztően szórakoztató rock'n'roll. 2007 októberében aztán kiadták a The Black and White Albumot, ami jónéhány rajongót meglepett: már csak azért is, mert kb. 45 perces, vagyis bő negyed órával hosszabb, mint eddig bármelyik kiadványuk, másrészt meg azért, mert a számok is mások. Elég, ha csak megemlítem, hogy a dalok némelyikén együtt dolgoztak Pharell Williemsel, akiről mindössze két dolgot mondhatok ki biztosan: 1. annyira szexi, hogy az már fájdalmas, 2. hiába szeretné, ha másként lenne, de annyira távol áll a rock'n'rolltól, mint Steve Buscemi a jóképűségtől. Szóval fura a lemez. De nem rossz, sőt remek, bár a Hives főműve így is a Tyrannosaurus Hives. No doubt.

2005-ben felléptek a Sziget nagyszínpadán, ahova két évvel később nagy lelkesedéssel tértek vissza. Volt szerencsém ott lenni a nézők között, és azt a darálást, ami ott ment, sosem fogom elfelejteni. Nagyon fel kell kötnie a gatyáját annak, aki überelni szeretné azt az alig egy óra húsz percet.  Ami azért jó, mert április 1-jén megint jönnek!! Előre szólok, hogy a kérdéses napon a PeCsa színpadán lesznek láthatóak!! Szóval aki csak él és mozog, menjen el, mert olyat hall majd, hogy lerepül a feje! Tehát a lecke, amit most közösen megtanulunk, és később, mint mantrát ismételgetünk, hogy erőt adjon, és mindent lebíró akaratot (mint a Puffin lekvár): ÁPRILIS 1. - PECSA - THE HIVES

És ez nem áprilisi tréfa!!

http://www.thehivesbroadcastingservice.com/ - hivatalos oldal; igazán remek, nagyon szórakoztató

https://www.youtube.com/watch?v=rwhU99_66R8 - Tick Tick Bomm (az első single a legújabb lemezről)

https://www.youtube.com/watch?v=nP1LLjtTl_w - Two Timing Touch and Broken Bones (a Tyrannosaurus Hives-ról, ami nem a Walk idiot walk, mert azt úgyis mindenki ismeri)

https://www.youtube.com/watch?v=1Utb5V048Kw - Nos, pontosan ezt fogja látni mindenki, aki eljön április 1-jén a PeCsába! A dal címe: Hate to say I told You so!

Eszter