Szépen-lassan kezdem bepótolni a mulasztásaimat. Ha még emlékeztek, az első adásban volt szó az egyik legnagyobb kedvencemről, a The Coralról. Róluk olvashattok most pár mondatot.
Öt-hat év távlatából bátran kijelenthetjük, hogy a The Coral a 2000-es években Nagy Britanniából kiömlő gitárzenei-massza messze egyik legkiemelkedőbb és legtehetségesebb zenekara. Bár a The névelő mentén közös halmazt alkot a kortárs együttesekkel, zenei szempontból nem sok kapcsolódási pontot találunk. Nincsen köze a Libertines és társaik flegma angolságához, a Franz Ferdinand-féle vonal poszt-punkos/new wave-es „tánczenéjéhez” meg úgy általában semmihez sem a mai színtérről. Beat, folk, pop, garázs-rock, matrózdalok, soul, funk, jazz, blues, country, reggae, ska, ragtime, szörf-rock, westernfilm zenei hatások, és még ki tudja, mi minden adja egymásnak a kilincset lehengerlő frissességgel, időtlen és hibátlan számok formájában.
A 2002-es cím nélküli debütálástól (amikor a tagok egy része még csak tizennyolc éves volt!) az áll esik le: elvarázsolt folk, tengerésznóták, skás beütésű popdalok, Syd Barrett-, Captain Beefheart-, Love-hatások, agyafúrt pszichedelikus remekművek keverednek és állnak össze lenyűgözően fordulatos és eklektikus zenei „tablóvá”, míg a 2003-as Magic And Medicine egy szívszorítóan gyönyörű beatlemez. Tegyük fel szépen a lemezpolcra a Hard Day’s Night mellé, nem fog szégyent vallani. A zenekar slágerlistás dalok, teltházas koncertek, és lelkendező kritikák kíséretében aratta le megérdemelt sikereit. Az ezek után következő 2004-es Nightfreak And The Sons Of Becker ( amit mandínerből, egy hét alatt írtak és vettek fel valahol Dél-Walesben) és a 2005-ös The Invisible Invasion már „csak” a jó kategóriába tartoznak, de azokon is szép számmal találunk tökéletes és ihletett popdalokat.
A zenekar aztán a nagy turnézásban teljesen szétszívva és szétesve, gitárosuk (Bill Ryder Jones) kiválásától elbizonytalanodva, majdnem a feloszlás mellett döntött, de nagy-nagy szerencsénkre még időben meggondolták magukat. Elvonultak pihenni, Bill is visszatért és Noel Gallagher (Oasis) stúdiójában - mivel nagy haverok - gyakorlatilag ingyen (!) vették fel az új lemezt, amely ismét csúcsformában mutatja a huszonöt éves átlagéletkorú liverpooli együttest. Hangulatában leginkább a Magic And Medicine-re hajazó Roots & Echoes, szellemességben, slágerességben; leheletfinom dalszerzői, hangszerelési és hangmérnöki megoldásokban úgy veri kenterbe az egész menő indie szcénát, mint a pinty. Skellyék bármikor képesek csípőből megírni 11 tökéletes beatslágert, anélkül, hogy különösebben megerőltetnék magukat. Az év egyik legkiválóbb munkája, efelől nem lehet kétségünk.
www.myspace.com/thecoral
www.thecoral.co.uk/
Innen pedig szemezgethettek a videók és koncertfelvételek közül, találomra.
söcsö
A 2002-es cím nélküli debütálástól (amikor a tagok egy része még csak tizennyolc éves volt!) az áll esik le: elvarázsolt folk, tengerésznóták, skás beütésű popdalok, Syd Barrett-, Captain Beefheart-, Love-hatások, agyafúrt pszichedelikus remekművek keverednek és állnak össze lenyűgözően fordulatos és eklektikus zenei „tablóvá”, míg a 2003-as Magic And Medicine egy szívszorítóan gyönyörű beatlemez. Tegyük fel szépen a lemezpolcra a Hard Day’s Night mellé, nem fog szégyent vallani. A zenekar slágerlistás dalok, teltházas koncertek, és lelkendező kritikák kíséretében aratta le megérdemelt sikereit. Az ezek után következő 2004-es Nightfreak And The Sons Of Becker ( amit mandínerből, egy hét alatt írtak és vettek fel valahol Dél-Walesben) és a 2005-ös The Invisible Invasion már „csak” a jó kategóriába tartoznak, de azokon is szép számmal találunk tökéletes és ihletett popdalokat.
A zenekar aztán a nagy turnézásban teljesen szétszívva és szétesve, gitárosuk (Bill Ryder Jones) kiválásától elbizonytalanodva, majdnem a feloszlás mellett döntött, de nagy-nagy szerencsénkre még időben meggondolták magukat. Elvonultak pihenni, Bill is visszatért és Noel Gallagher (Oasis) stúdiójában - mivel nagy haverok - gyakorlatilag ingyen (!) vették fel az új lemezt, amely ismét csúcsformában mutatja a huszonöt éves átlagéletkorú liverpooli együttest. Hangulatában leginkább a Magic And Medicine-re hajazó Roots & Echoes, szellemességben, slágerességben; leheletfinom dalszerzői, hangszerelési és hangmérnöki megoldásokban úgy veri kenterbe az egész menő indie szcénát, mint a pinty. Skellyék bármikor képesek csípőből megírni 11 tökéletes beatslágert, anélkül, hogy különösebben megerőltetnék magukat. Az év egyik legkiválóbb munkája, efelől nem lehet kétségünk.
www.myspace.com/thecoral
www.thecoral.co.uk/
Innen pedig szemezgethettek a videók és koncertfelvételek közül, találomra.
söcsö
