A lustaságom nem szívódott fel az elmúlt hetekben sem, szóval van még mit pótolnom. Folytatom a sort a csajos műsor másik „főszereplőjével”: Fabienne Delsolról esik pár keresetlen szó.
Ennek a bájos francia csajnak az életére most csak az 1996-os esztendőtől koncentrálunk. Ekkor döntött úgy, hogy átköltözik Angliába, egészen pontosan Londonba. Itt futott össze két pasival (Liam Watson és Ed Deegan). Kezdetben stúdió projektnek indult a közös munka, de hamarosan teljes zenekarként kezdtek működni The Bristols néven. A Toe Rag stúdióban álltak neki dalokat írni. Tudni kell erről a helyről, hogy itt készült a The White Stripes Elephant című remek albuma. Watsonék, az analóg technikának köszönhetően meghökkentően korhű módon tudják hozni azt a tipikus szellős, recsegős hatvanas évekbeli hangzást, amit például az Elephant-on is hallhatunk. A Bristols két lemezzel írta be magát a poptörténelembe. Az 1999-es Introducing és a 2001-es Tune In With The Bristols az új évezred nagy retromán, „újrahasznosító” zenei vonulat első fecskéi közé tartoznak. Én a második lemezüket ajánlanám lefülelésre. A dob, a basszus, a gitár, az ének meg az összes hangszer tényleg úgy szól, mintha megállt volna az idő, mondjuk 1965-ben. Vagy 63-ban. Végül is tökmindegy, ha elvonatkoztatunk attól, hogy a zenekar nem nagyon lép túl egy zenei korszak hatásos megidézésén, akkor az első taktustól az utolsóig, egy szórakoztató, vicces, slágeres lemezben merülhetünk el nyakig.
Miután feloszlott az együttes, Fabienne szólóban folytatta tovább a Bristols-szal megkezdett kacérkodását a hatvanas évekkel. Liam Watson produceri segédletével két albumot rögzített. Az elsőt 2004-ben, No Time For Sorrow címmel, míg a vadonatúj eresztés idén jelent meg, Between You And Me név alatt.
Bár az első lemez is jól sikerült, de a friss munkája simán felülmúlja a 2004-es debütálást. A saját dalokat és más – elsősorban francia előadók – feldolgozásait tartalmazó album egy naiv, ábrándos csaj zenei „vallomása” szerelemről, összetört szívekről, jelenlegi és ex-pasikról, francia és imádnivaló francia akcentussal énekelt angol szövegekkel, végig fülbemászó, surf-rockot, hatvanas évekbeli francia csajpopot, Kinks-es riffeket és vicces orgonatémákat felvonultató számokkal. Aki pasi létére nem zúg bele első hallgatásra Fabienne Delsolba, az valószínű, hogy egy robot. Szóval szerezzétek be mindkét lemezét.
Itt van a myspace oldala, ahol négy számot is meghallgathattok tőle:
www.myspace.com/fabiennedelsol
Itt pedig a Bristols oldala, ahonnan eléritek az övét is. Itt találtok dalokat tőlük és Fabienne-től.
www.damagedgoods.co.uk/bristols/index.html
söcsö
