Jó napot kívánok kérem szépen! Hát megesett a nagy eset, megvolt az első adás. Nem volt rossz.
Izgultunk, persze, szerény személyem rögtön a legelején jól bele is keveredett, meg aztán a végén is, de kivágtam magam, hahaha. Nos, az már ebből az egyetlen adásból kiderült, hogy legközelebb nem szabad ennyi anyagot megpróbálni belegyömöszölni fél órába. Hiányérzetem maradt a végén, mert az első szám kivételével mindet idő előtt le kellett húzni, amit én nagyon nem szeretek, dehát ez van. Egyébként meg elvoltunk, jól éreztük magunkat a mikrofon mögött (ez már csak magától értetődik) és készülünk a jövő hétre.
De akkor lássuk a konkrét zenekarokat, ahogy azt ígértem!
Interpol
Az Interpol volt tehát az első banda, akikről beszéltem. (Csibi Csabi kollégám rögtön poénkodni kezdett élő egyenes adásban, mondván: "a New York-i zsaruk") Az Internet világában sokkal többen vannak azok, akik ismerik őket, de mivel a rádió műsort is úgy építjük fel, hogy az összes infó tök új, ezért ide is azt fogom leírni, amit ott elmondtam. Tehát az Interpol egy New York-i zenekar, pontosabban quartett, akik '98 óta zenélnek együtt. (Tagok: Paul Banks - vokál, gitár; Daniel Kessler - gitár, háttérvokál; Carlos Dengler - basszusgitár, billentyű; Sam Fogarino - dob) 1998 és 2001 között megjelent néhány saját kiadású EP-jük, míg végül 2002-ben leszerződtek a Matador nevű kiadóhoz, ahol aztán 2002 júniusában kiadták az Interpol című EP-t, augusztusban pedig megjelent az első lemezük, a Turn on the bright lights. A debüt album független kiadáshoz mérten elég jól fogyott, és a kritikusoknak is feltűnt: számos 2002-es top10-es listára felkerült.
A második lemez 2004 őszén Antics címmel jött ki, és sok helyen, sok kritikában azt olvastam, hogy ez volt az, amivel igazán nagyot szakítottak a kritikusoknál. természetesen a közönség is imádta, turnéztak is vele 18 hónapig. Mígnem aztán elérkezett 2007 nyara, és jött a várva várt harmadik, az Our love to admire. Nem is lepődünk meg, ha azt mondom, hogy néhány héttel a megjelenés előtt már letölthető volt. Melyik ennyire várt új lemez nem? (Ó, emlékszem még, mikor az Arctic Monkeys másodikja is kikerült, és én voltam olyan becsületes és nem töltöttem le, míg hivatalosan meg nem jelent...bár akkor még azt hittem, hogy meg tudom rendelni...tévedtem...) Szóval mire a boltok polcaira került, a notorius Interpol rajongók szerte a világon szerintem már kívülről fújták az összes szöveget és kivesézték a fórumokon minden pillanatát a lemeznek. Mindenesetre a Billboard 200-as albumlistáján így is a negyedik helyen nyitott.
Az album producere Rich Costey volt, aki korábban a Muse-al és a Franz Ferdinandal is dolgozott együtt. A lemez persze siker, mondhatni remek hárompontos volt ez az első három. (ezt nagyon szépen mondtam, mi? :) ) Én személy szerint remekül szórakoztam a nyáron minden egyes alkalommal a Szigeten, amikor felcsendült a The Heinrich Manouver, az eslő kislemezdal, és azóta is megtalálható az mp3 lejátszómon, meg minden nyáron készült válogatáson. De az egész lemez pazar. Legalábbis szerintem. Amit én nagyon tudok szeretni, az az, ha valaminek olyan atmoszférája van, ami, mindegy hogy milyen az a hangulat amit megteremt, magával visz. No, ez pont ilyen. Tény, egy kicsit hűvösnek tűnhet, és igazándiból az is, de remek munka, engem meggyőzött. remélhetőleg van olyan köztetek, vagy a rádióhallgatók között, akiket meg én tudtam meggyőzni.
Néhány link: www.interpolnyc.com
https://www.youtube.com/watch?v=LZtKsfSvFTQ (ez a The Heinrich Manouver klipje)
https://www.youtube.com/watch?v=ASwGOVv2-qU (ez meg a Mammoth című szám klipje)
http://www.quart.hu/cikk.php?id=1644 (ez pedig a quart.hu lemezkritikája)
No, ez egy egész bejegyzésnek pont megteszi, úgyhogy egy másikban fogom folytatni az Editors-al! Örültök?
To be continued...
