Itt van a nyár, igen, javában tombol, éppen ezért lehetséges, hogy hőn szeretett blogunk egy ideje nem mutatott fel semmi újat. A csöndet "megtörendő" gondoltam azt, hogy adok néhány tippet az idei nyár slágerének kiválasztásához. A felsorolásban négy dal található összesen, de természetesen tetszés szerint kibővíthető, és még meg is csonkítható.
Az első a sorban egy korántsem friss darab, ráadásul még feldolgozás is, 2007-ből. Igen, valóban nem új, viszont a Petőfinek, meg a magyar emtívínek köszönhetően mostanában hallani rengeteget, és tökéletes summer hit. A rosszéletű, ámde annál zseniálisabb Amy Winehouse és Mark Ronson közös produktumáról, a Valerie-ről van szó, bezony. Eredetileg a The Zutons nevezetű formáció dala, rádásul nem egy albumon jól eldugott darab, kislemez is volt, klippel meg mindennnel, mégsem rémlik sokaknak. Hát itt az ideje tudomául venni, hogy nem Amy Winehouse szerzeményről van szó. Valójában Mark Ronson, a producer mufti és cover király munkája, Amy csak a vokálért felelős. Mindenesetre, mint azt nyilván sejtitek, jól sikerült nóta, lehet rá rázni a feneket meg a csípőt, és szendén pislogni a szemben álló, egyelőre idegen hapsira, miközben tátogjuk a szöveget. Igazi csajos darab. Mivel Amy-t élőben nem igazán lehet élvezni, álljon itt a hivatalos klip, amiben még csak nem is szerepel.
A második helyen az új sikercsapat, a The Ting Tings. Debütáló albumuk májusban jelent meg, We started nothing címmel. Felállásuk annyiban hasonlít a White Stripes-ra, hogy ketten vannak, ráadásul egy pasi és egy csaj bujkál a név mögött, de itt a pasi a dobos, a csaj meg énekel. A lemezről nyári slágernek az új kislemezdalt ajánlom, melynek címe: Shut up and let me go. Nincs benne semmi extra - ugyan mi extra lehetne egy duóként működő projektben, hacsak nem maga a tény, hogy ketten vannak - mégis dögös és szerethető. Szintén lányos kicsit, de ezzel asszem nincs semmi baj.
Harmadik versenyzőnk a Cajun Dance Party. A londoni ötös még épp hogy csak elindult a siker rögös útján, máris az egyik favoritom, ami a nyár slágerét illeti. A Colourful life című, áprilisban napvilágot látott debütáló album címadó daláról beszélek. Az igazi summer nr1-t az ember úgy képzeli el, hogy azt hallgatván megjelenik előtte a tenger, az óceán, vagy bármilyen víz, a csajok/pasik, a napfény és a dőzs. Mellette legyen még igazán jól táncolható, stb. stb. Nos, ez a dal nem egészen ilyen. Mégis hangulatában nekem a nyarat idézi. Nem a vízpart, nem a bikini jut róla eszembe, inkább egy belvárosi utca, ahol A pontból B-be tartok, mellettem haverok haladnak, vétünk a közterületen való alkoholfogyasztás tilalma ellen, és nevetünk. Igazándiból még nevetnünk se muszáj, egyszerűen csak jó. Enjoy the race!
Az abszolút befutó idén pedig a Los Campesinos. Na róluk szót ejtettünk valamelyik utolsó adásunkban az elmúlt félévben, de azt talán nem mondtam, mennyire vakáció feelingje van ennek a dalnak. A Death to Los Campesinos cím talán nem azt sugallja, amit kap az ember, ha meghallgatja, mindenesetre egy igazán remek nótát takar, ami alatt senki nem maradhat a seggén. Muszáj rá táncolni, ágyon ugrálni, de legalábbis erőteljesen verni az ütemet. A Hold on now youngster című lemezük, az első a sorban, még télen jelent meg, február tájékán mégis tele van jó értelemben vett tűzzel és melegséggel. A walesi zenekar hét, azaz 7 emberből áll (a max. négy tagú gitárzenekarok mellett kimondottan üdítő) és olyan dallamokat és ritmusokat csihol ki magából, ami garantálja a tökéletes szórakozást mindenkinek, aki veszi a fáradtságot, és végighallgatja. Az elkövetkezendő és hátralevő másfél hónapnyi nyárban kötelező felvenni az mp3 lejátszó listájára, és lehetőség szerint ki se törölni onnan jövő nyárig!
Rövidke és hiányos lista, nyilván egy csomó más dal is eszembe juthatott volna, de vállalom jelen esetben a korlátoltságomat, van rá mentségem, amit viszont megtartok magamnak. Örömmel várjuk az ötleteket és javaslatokat, hogy mely nótákat égessük bele abba a még üres cd-be, amit majd szeptemberben gyártunk le magunknak, emlékezvén 2008 nyarára!
Eszter
